Az én történetem KMG-vel
2001 július 1. – 2017. november 5.
Ez az a dátum, amikor megszűnt a szerződésem az Operettszínházzal KMG miatt. (előbbi)
És ez az a dátum, amikor bejelentette KMG, hogy elhagyja az Operettszínházat. (utóbbi)
16 év…
Most nem szeretnék foglakozni, igaz-e, vagy sem…
KMG a szexuális vádak nélkül is pusztító sorscsapás (volt?). Ördögi jelenség… Sokáig sorolhatnám a neveket, akiket szakmailag lenullázott, emberileg megalázott, művészetében megsértett. Kettétört karrierek. Mindenkinek megvan a maga története. Nekem is…
Miért is utált engem annyira?
1997-ig nyúlik vissza a történet: Amikor az Operettszínház Közalkalmazotti tanács elnökeként szavazhattam a következő igazgatóra.
Ahogy kell, megszavaztattuk a társulatot, kit is akarnak. A három jelölt közül Halasi Imre került ki győztesen. KMG is pályázott. A szavazás előtti napon felhívott és megkért, szavazzak rá.
(Már előtte rendezett engem a Robin Hood c. musicalben, így ismertük egymást, habár akkor sem voltunk puszipajtások)
Én őszintén és udvariasan elmondtam neki a társulat döntését. Azt hittem, úriemberként fogadja és tudomásul veszi. Nem így történt. Teljesen kikelt magából, elkezdte szidni a társulatot és Halasi Imre rendezői tehetségét… és akkor volt egy rossz mondatom:
- Csakhogy mi most nem rendezőt, hanem igazgatót keresünk. (Halasi Imre a zalaegerszegi színházat igazgatta éppen, igen jól)
Szó nélkül letette a kagylót. Nem törődtem vele, álmomban sem gondoltam, hogy egyszer igazgató lehet, akármelyik színházban. Nem ismertem olyan embert akkoriban, aki igazán és őszintén szerette volna, akár mint embert, akár mint rendezőt. Igaz, most sem ismerek…
De akkor és ott dőlt el a sorsom. Rám haragudott és később rajtam élte ki bosszúját a társulat döntése miatt. Na persze azért a társulaton is.
Négy év múlva egy maratoni kulturális bizottsági ülésen az SZDSZ többség áterőltette és megválasztotta igazgatónak. A társulat sokkot kapott, alig hittük el. Jött és csinálta, amihez értett: rombolt az épületben, a lelkekben. Törölte a múltat. Liliom Károllyal szedtük össze a kukákból a kidobált archív fényképeket. Némelyik látható volt a Lila akác vendéglőben.
Megjegyzés: Ekkor már nem képviselhettem a színházat, mert - rejtélyes formai okokból - kizártak a szavazásból. Csak Rónai Pál, az akkori és mindenkori szakszervezeti elnök szavazhatott. Valamilyen oknál fogva nem volt kötelező rá a társulat véleménye: KMG-re szavazott. Később megkapta a jutalmát: vezényelhetett a színházban, habár csak karvezetői képesítése volt… (no comment – elég annyi, hogy a társulat elnevezte Kalimpalinak…)
Jellemző volt KMG stílusára az ún. szerződtetési tárgyalásunk 2001 elején.
Kedves volt velem, túlságosan is. Leültetett és közölte, hogy már nem tud nekem táncos komikusi szerepeket adni, mert fiatalítani akar. (34 voltam) és – most szó szerint:
- Különben is nagy a popsi…
Ez a kijelentés annyira meglepett, hogy nem tudtam rá mit felelni. (mindent lehetett rám mondani, de hogy „nagy lenne a popsim”, az máig nem igaz)
Szó nélkül ott hagytam. Ill. morogtam annyit: „akkor nyald ki” – azt hiszem.
Volt még egy találkozásunk nyáron (2001), amikor a Szinetár Miklós által rendezett Víg özvegybe kénytelen volt visszahívni vendégnek.
Hárman ültek velem szemben. Ő, Sárdi Mihály és Makláry László.
KMG vitte a szót. Jó lenne, ha visszajönnék, ne csapjam be magam mögött az ajtót, stb. (éppen perben álltunk) Szóval győzködött…
- Kaphatok táncos komikus szerepeket? – kérdeztem
Nem, ahhoz már öreg vagyok, karakter szerepeket tud felajánlani.
- Ha maga szerint én nem játszhatok az operettekben, akkor Ön, kedves Igazgató úr, ehhez a műfajhoz nem ért - mondtam és végleg ott hagytam a színházat.
És nem bántam meg. Ennek köszönhetően az operetteken kívül játszhattam jelentős prózai, sőt drámai szerepeket. Együtt dolgozhattam olyan rendezőkkel, akikkel amúgy soha nem találkoztam volna.
Ennek a döntésnek köszönhetően bejárhattam a világot, természetesen, mint táncos komikus és lehettem zenés rendező.
Azokat viszont nagyon sajnáltam, akik maradtak és kénytelenek voltak eltűrni a megaláztatásokat.
Megjegyzés: később táncos komikusi szerepekre meghívta Bajor Imrét (Mágnás Miska) és Gálvölgyi Jánost (Zwickli Tóbiás – Mária főhadnagy). Mindkét művész idősebb volt nálam – sokkal. A „popsijukról” nem tudok nyilatkozni.
Teltek az évek, aztán…
2014 – ben megpályáztam az Operettszínház főigazgatói székét. Nem az volt az elsődleges célunk társaimmal, hogy megnyerjük az igazgatást (most már elmondhatom), hanem hogy KMG – t valahogy kipöcköljük az Operettszínház igazgatói székéből és egy jobb igazgatót ültessünk oda. Akkor ez csak félig meddig sikerült. KMG maradt a vezetésben.
Mostanáig…
Mégsem vagyok elégedett. Hogy miért? Mert távozásának oka nem az vezetői alkalmatlansága, az összeférhetetlensége, a színházi tagok ellen elkövetett verbális erőszak. Hanem…
Nem volt a szakmában olyan, aki látta ezt, és akinek elég hatalma és mersze lett volna megtorpedózni 16 éves ámokfutását…
